Média a családok szolgálatában - részletes beszámoló

A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) szervezésében zajló „A családok szolgálatában” konferenciasorozat következő állomására június 18-án került sor. „A Média a családok szolgálatában” rendezvényen köszöntőt mondott Fűrész Tünde, a KINCS elnöke, Novák Katalin, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár, Kovács Zoltán, nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár, Szánthó Miklós, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumi elnöke és Prof. Dr. Aczél Petra, a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének vezetője, a KINCS főtanácsadója. A konferencián a média képviselői beszélgettek a családbarát közbeszéd alakításában betöltött szerepükről.

Fűrész Tünde, az esemény háziasszonya köszöntőjében elmondta: az egyházi és civil szervezetek, valamint a pénzügyi szféra képviselői után most a média képviselőit hívták beszélgetésre, és bejelentette, hogy július 1-től Prof. Dr. Aczél Petra látja el a KINCS tudományos elnökhelyettesi feladatait.

Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár a média értékformáló szerepét kiemelve fontosnak nevezte annak megjelenítését, hogy a családok a nehézségek mellett milyen erőforrást jelentenek. Mint mondta, a kormány a családok szolgálatában áll és ebben partnerséget kínálnak a hasonlóan gondolkodó egyházaknak, családszervezeteknek, önkormányzatoknak, a tudomány és a gazdasági élet szereplőinek, valamint a médiának. Utóbbival összefüggésben jelezte, hogy bármit is közvetít egy médium, valamilyen értéket képvisel és hordoz - akkor is, ha éppen „az értéktelenség irányába tesz lépéseket”. Ezért sem mindegy, hogy a fiatalok milyen szemlélettel találkoznak a tévében, rádióban, újságban, a családi életet milyen összefüggésben mutatják meg nekik – hívta fel a figyelmet. Úgy vélte, a médiának az objektív tájékoztatás mellett a családi értékek megjelenítésében, a családbarát szemlélet megerősítésében különleges szerepe van, ezen belül például abban, hogy a közösségben elismerjék a felelős gyermekvállalást. A kormány ezért támogatja a családi értékeket közvetítő médiatartalmakat – mondta, majd példaként bemutatta a Családvarázs-sorozatot, amelyben közismert és népszerű emberek engednek betekintést családi életükbe. Egy másik összeállítás egy kerekesszékes lány életén keresztül láttatta, mennyi örömet és nehézséget jelent, ha ilyen kihívásokkal szembesül egy család. Ugyanebben a videóban rövid bejátszásként megjelent a tavalyi, Családok Éve zárókoncert egy-egy mozzanata, ahol világszínvonalú produkciókat mutattak be testvérek, házaspárok, szülők és gyerekek.

Kovács Zoltán, a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára arról beszélt, hogy a kormány 2010 óta elsősorban a gyermekekért és a családokért tesz a konzervatív vagy kereszténydemokrata értékek mentén. Mint mondta, a családpolitikában az egyik legfontosabb szempont, hogy ne mások elvárásaihoz, a valóságban nem létező etalonokhoz mérjük magunkat, hanem saját magunkhoz, a magyar emberek érdekeihez. Hangsúlyozta: Magyarország szisztematikusan és tudatosan hoz másféle döntéseket vagy lép más utakra, mint amit a nemzetközi fősodor tesz vagy adott esetben ránk erőltetni próbál, például a családpolitika területén. Meglepő tapasztalatként említette, hogy Nyugat-Európában az első értetlenkedés után hogyan jelent meg a gyűlölet, amikor a magyar kormány valamelyik lépéséről bebizonyosodott: működőképes. Ugyanakkor reményének adott hangot, hogy az eredményeket látva, a nemzetközi médiában a magyar családpolitikai intézkedésekkel szembeni az első ellenséges reakciók megértésbe fordulnak majd át. Nem máshol megfogalmazott elvekhez, ránk kényszerített kritériumokhoz kell igazodni, hanem a magyar társadalom és valóság közegében kell megfogalmazni a célkitűzéseket és mérni az eredményeket – hangsúlyozta, majd hozzátette: bízik abban, hogy a hétköznapok részévé válik az a felfogás, amelyben családban élni, családban gyermeket nevelni, róluk gondoskodni újra divatossá válik, nem pedig nyűggé, ahogy azt korábban sokat lehetett látni a liberális médiában.

Szánthó Miklós, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumi elnöke abszurd, szürreális és groteszk helyzetnek tartja, hogy azt kell védeni, reklámozni, ami normális, ami természetes. Szerinte erre azért van szükség, mert a hagyományos családmodell és a házasság átfogó támadás alatt áll. A család alapjait érintő támadások nemcsak elvont veszélyt jelentenek, hanem a gyerekek jogait, érdekeit veszélyeztetik – emelte ki. A nyugati közbeszéd, sajtó-, pr-, marketing- és filmvilág beállt ugyan az ezt képviselő liberális kórusba, de Magyarországnak még van választása ezen a területen – hangsúlyozta, hozzátéve: ebben a harcban kiemelt szerepe van a sajtónak, a médiának és az egész politikán kívüli világnak, a kultúrának és a közbeszéd alakítóinak. A kérdés szerinte az: átveszi-e a média és a közbeszéd a politikai korrektség nyelvezetét, és ezáltal a normális családfogalmat relativizálja, vagy továbbra is a hagyományos családképet erősíti. Mint mondta, az általa vezetett alapítvány alá tartozó négyszáznál több sajtóorgánum az alapító okiratában foglalt elvek és célok mentén kell, hogy működjön; így a nemzeti identitás erősítését, a keresztény kultúra védelmét, és ezen keresztül a hagyományos, normális családok erősítését kell, hogy szolgálják. Szerinte azoknak a politikusoknak, a média munkatársainak és tulajdonosainak, akik hisznek a konzervatív, keresztény, nemzeti értékekben, bátran fel kell vállalniuk ezek képviseletét a saját területükön.

Prof. Dr. Aczél Petra szerint a tudomány küldetése, hogy jobbá és könnyebbé tegye a családok életét. Mint mondta, meg kell kezdeni a média és a család kapcsolatának kutatását. A jelenlegi helyzetet bemutatva egy kutatásra hivatkozott, amelyből kiderült: a megkérdezett válaszadók szerint a média az elmúlt években nehezítette a családi életet, így a gyermeknevelést is. Példaként említette: médiafogyasztásunk a napi öt órát is meghaladhatja; ma az udvarlás egy képernyőhúzással eldőlhet, a közösségi oldalakra feltöltött családtörténetek akár megélhetést is biztosíthatnak. Arról is beszámolt, hogy napjainkban a hírekben a családok tragikus eseményekkel mutatkoznak be, míg a reklámokban idilliek, irigylésre méltóak. A filmes sorozatokban inkább a botrányok viszik előbbre a történetet, de jó hírként értékelte, hogy megjelennek a szerethető, beszélgetős kisfilmek is.

A nyitóbeszédek utáni első kerekasztal beszélgetést Szabó Anett moderálta. Elmondása szerint nehéz keretet szabni ennek a témának, de a lényegre koncentrálva: törekedni kell a valós családkép kialakítására a médiában és a közbeszédben; fontos tudatosítani, hogy bizony a média is pályázik a családi időre; megváltoztak a médiafogyasztási szokások, komoly feszültséget okozva a generációk között. További kérdései : szolgálja-e egyáltalán a média a családot, könnyebbé vagy jobbá válik a családok élete általa, és mi az egyes médiumok felelőssége?

Andrási Kata, a Családvarázs producere arról beszélt: szemléletet szeretnének formálni. A szereplők válogatásánál fontosnak tartották, hogy értékteremtő tevékenységük révén váltak ismertté és családosak – nem feltétlenül klasszikus családban élnek, volt egyszülős és mozaik családban élő meghívott is. A lényeg, hogy a család élete példamutató legyen, hogy a „hétköznapi” emberek lássák: példaképeik életében nemcsak szakmailag, hanem a család vonatkozásában is lehet közös pontokat találni és példákat átvenni; így talán a nézők is jobban elgondolkodnak a családi élet egyes aspektusain. Elmondása szerint igyekeznek minél jobban elérni a fiatalokhoz és fontosnak tartják, hogy ne csak a sztárok életét mutassák be, hanem azoknak a civil társait is. A családosok életének bemutatásakor közösségi élményeket is próbálnak nyújtani , amivel ötleteket adhatnak más családoknak.

Dióssy Klári, az MTVA Ridikül műsorának vezetője elmondta: fontos szempont, hogy a meghívott négy fő és a hozzájuk tartozó család beszélgetni, sőt akár vitatkozni is tudjon, hiszen a családi élet nemcsak szép és boldog, hanem mélységekről, nehézségekről is szól. Ha erről beszélnek a vendégek, az másoknak segítséget, vigaszt jelenthet. Sokan a tökéletességet mutatják, pedig vállalni kellene a szomorúságot, nehézséget, gyengeséget is. A műsorvezető elárulta: ők is igyekeznek legalább két civilt elhívni, mert tapasztalják: kevésbé ismert, de értékes emberekre is van igény, akik felkutatása és bemutatása több felkészülést igényel részükről. Elmondta azt is, számára időnként nagy kérdés a saját szerepe: csak érdeklődő-kérdező műsorvezető legyen, vagy adjon bele a saját magánéletéből is.

Molnár-Bánffy Kata, a Salt Communications tulajdonos-ügyvezetője, a Képmás Kiadó ügyvezetője elmesélte: a Média a Családért Alapítványt azért alapították a Képmás munkatársai, mert egy kutatásból kiderült, hogy a médiában a család szó három esetből kétszer a családon belüli erőszak témájában hangzik el. Mivel szerintük ez nagyon nem jó, elkezdték a családot tudatosan pozitív kontextusban bemutatni. Hinni kell a minőségi tartalomkészítésben és azzal kell foglalkozni, mi a feladatuk, hogyan tudunk értéket teremteni, új eszközökkel is népszerűvé tenni a klasszikus, konzervatív értékeket – mondta, hozzátéve: meg kell tanulni a médiatechnikai módszereket alkalmazni a családok szolgálatában is. Szánthó Miklóssal egyetértve így szólt: beszélni kell arról is, ami normális, mert ha természetesnek vesszük, akkor nem esik elég szó róla. Elmondása szerint legnagyobb kihívásuk: a nyomtatott újság címlapjának alanyát megtalálni – állandó és komoly feladat havonta a Képmás értékeit képviselő és közismert személy(ek)et találni; az utolsó oldalt pedig – minden pénzügyi megfontolás ellenére - fenntartják a címlapon szereplő által megjelölt, számára értékes, de nem közismert személy fotójának.

Kis Adrienn, a csalad.hu főszerkesztője elárulta: a portálon reggel hatkor és este nyolc után olvassák a legtöbben cikkeket, ami azt jelenti: a szülőknek már kora reggel szükségük van információra. A visszajelzések alapján az információk mellett az olvasók olyasmire is vágynak, amitől jobban indul a napjuk, ezért szakemberek bevonásával szeretnének segíteni nekik.. Tapasztalataik szerint az olvasók egyaránt igényelnek lelki és fizikai segítséget, de leginkább megértésre vágynak, kapcsolódni az egyes témákhoz. A fiatal olvasóikat is nagyon érdeklik a programajánlataik.

Tóth Béla Endre, a Bors Extra főszerkesztője arról beszélt: meglepő lehet, de a bulvár szerkesztése tudományos alapokon nyugszik. Szerinte a bulvár mindig volt, van és lesz is, miközben már húsz éve eltemették. Ma egyértelműen a pletykáról szól; a korábbi offline pletykás helyszínek helyére léptek be és eltűnés helyett ráépültek a kereskedelmi tévékre, most pedig a közösségi médiára. A lapcsoporton belül mindig a bulvármédiának kell „eltartania” a politikai napilapokat, így a bulvár mindig profitorientált. Három évente teljesen meg kell újulni – emelte ki, hozzátéve: mivel legjobban a „megcsalta”, „megölte” szavakkal lehet eladni az újságot, számukra a legnagyobb kihívás: hol húzzák meg a morális határt, hiszen az újságot pénzügyileg, gazdaságilag fenn kell tartani, ugyanakkor az értékeket is őrizni kell. Felhívta arra a figyelmet, hogy külföldi laptársaikkal ellentétben, a magyar bulvárújságoktól nem fogadják el az olvasók a családok negatív ábrázolását.

A beszélgetők egyetértettek abban: ismert emberekre szüksége van a televíziónak és a nyomtatott sajtónak egyaránt; a műsorokat könnyebb velük eladni, az újságok címlapján sem mindegy, ki jelenik meg. Velük lehet bevonzani a nézőket, olvasókat, és segítségükkel lehet a környezetünkben élő civilek szép élettörténeteit is bemutatni, azok iránt is felkelteni az olvasók érdeklődését. Ugyanakkor tudatosan igyekeznek kevésbé ismert, de értékes tevékenységeket végző személyeket is meghívni.

A klasszikus média képviselőinek kerekasztal beszélgetését Süveges Gergő moderálta.

Keresztes Ilona, a Kossuth Rádió szerkesztő-műsorvezetője szerint meg kell keresni a médiamunka fókuszát; mert amíg ezt nem találják meg, nem tudják kit kell megcélozni és mit akarnak mondani. Célcsoportnak az egész család túl tág, a gyermek viszont már egy erőteljes fókusz. A család a gyermek mentális légtere, ezért fel kell építeni a számára legbiztonságosabb és legtermészetesebb közeget, mert „egy félig épített házba nem érdemes bevinni a gyermeket, hiszen az könnyen összedőlhet”. Szerinte a rádiónak és a nyomtatott sajtónak is van helye. A lényegre figyelünk, az értéket és nem a népszerűt keressük – mondta, hozzátéve: azokat a húsbavágó pontokat kell megragadnunk, ami igazán izgatja az embereket, amire megoldásokat keresnek. Ezekre muszáj nagyon komolyan ránézni, különben maradunk a felszínen, és a hallgatók, nézők elkapcsolnak – hangsúlyozta, így folytatva: ha valami lebilincseli őket, akkor azt meghallgatják. Elárulta: szívük csücske a hét éve népszerű Válaszutak, melynek fő kiindulópontja, hogy a kamaszok is a család része. A fiatalok sajnos nem hallgatják, ezért dolgoznak azon, hogy felkerüljön online felületre is. A műsorvezető többször hangsúlyozta: nagyon fontos lenne több, közvetlen kamaszoknak szóló műsor, mert az ilyen jelenleg hiánycikk.

Szám Katalin, a Képmás Magazin főszerkesztője szerint a klasszikus média és azon belül a print maga az eszköz. Minden médiumnak megvan a maga feladata, fontos megtalálni azt a szűk mezsgyét, ahol nekünk feladatunk van – mondta, hozzátéve: elengedték azt, hogy nyomtatott újságként frissek és aktuálisak legyenek; ők azt az igényt elégítik ki, hogy átgondolt, értékeket közvetítő, sok ember véleményét tartalmazó újságot szerkesszenek. Szeretnének a tudományból és művészetből is táplálkozó minőségi tartalmat adni; nem versenyeznek a napi- és hetilapokkal. Kiemelte: a Képmás a szerzőinek is szól, hisz ez olyan munka, amely által ők is jobbak akarnak lenni. Ismertette: náluk az online tartalom negyede a print legnívósabb anyagaiból áll; szükségesnek tartja a nyomtatott és az online sajtó kapcsolatát. A kamaszokat jellemzően nem érdekli, de amikor megszületik az első gyermek, akkor nem mindegy, van-e a családban egy nívós magazin, amit a szülők olvastak – emelte ki, hozzátéve: olyan tartalmakat kell találniuk, amelyek alkalmasak a print olvasásra; ehhez idő kell, de vannak üres helyek az életünkben; és ha erre van minta az idősebb generációktól, akkor a fiatalok is megtalálják a lapot. Nagyon fontosnak tartja generációk közötti párbeszédet teremteni minden fórumon; a kamaszok direkt megszólítása mellett a kamaszos szülők megszólítását, támogatását is.

Győri Virág, a Family Magazin főszerkesztője ismertette: a Képmáshoz nagyon hasonló generációt szólítanak meg: a házasság előtt állóktól a nagyszülői kort elérőkig; úgy látják: őket is foglalkoztatják a szerzőket is érdeklő kérdések. Legfontosabb és leggyakoribb kérdésük a házassággondozás. A lap mögött álló Harmat kiadó legismertebb termékei Gary Chapman párkapcsolati könyvei. A lap, a könyvei és a Házasság Hete kiadvány révén küzdenek az egészséges házasságokért. A nyomtatott sajtót már nagyon sokan temették - emlékeztetett, de szerinte igenis reneszánsza van, igény van a nívós magazinra, ami egészen más élményt tud nyújtani, mint „az internetes bóklászás”. A fiatalok tele vannak kérdéssel, és ha tudunk választ adni az őket feszítő kérdésekre, akkor meg fogják találni ezeket a klasszikus platformokat is – hangsúlyozta, hozzátéve: a lapok tovább terelhetik a fiatalokat a könyvek felé, ami ugyancsak fontos terep. Amíg ennyi a válás, addig rengeteg dolgunk van - mondta.

Gáspár Mónika, a Duna Tv Család-barát Magazinjának főszerkesztője szerint a hétköznapi adásokat jórészt 60 fölötti, 30-40, illetve 40-49 év közötti hölgyek nézik; a nők aránya háromszor annyi, mint a férfiaké. „Hajrá, urak, tessék felzárkózni, sok férfiaknak szóló műsoruk van” – szólt, hozzátéve: a hétvégi magazint viszont minden korosztály és családtag nézi, mert ott elsősorban a családokat szólítják meg: példaértékű családokat mutatnak be, de nem mintacsaládokat, hanem igazi, élő családokat, a maguk hétköznapi problémáival és örömeivel együtt. Nem mindegy az időpont sem; a hétvégi adásnál szeretnének visszatérni a kora reggeli időponthoz, a jelenlegi délelőtti nem szerencsés. FB oldalukat nemrég indították, de nagyon sokan elérik: 28 nap alatt hárommillióan; érdemes tehát ott is jelen lenni, más terjedelemmel és tartalommal, de ugyancsak hitelesen. Mi csak a felszínt karcolgatjuk, de hiszem, hogy el tudjuk érni a képernyő előtt ülő szülőket – mondta, hozzátéve: céljuk jelen lenni a családok életében, nappalijában. Mindez számokban: 11 év alatt 32.000 ember, 4.000 feletti adásóra, 3.000 feletti adás. A műsoridő ugyan többszörösére nőtt, de minden nap megküzdenek a nézőikért.

Kovács Zsolt, a Hír Tv Terc műsorának szerkesztője felhívta a figyelmet: a számok alátámasztják, hogy a fiatalok egyre kevésbé követik a klasszikus médiát. A családbarát kommunikációban szerinte is nagyon fontos lenne a fiatalok megszólítása, a pozitív családkép sugárzása. Ismertette: a Hírt Tv vállaltan konzervatív értékrendű, de profiljukba alapvetően hírek tartoznak, ahol általában a család negatív kontextusban jelenik meg. A háttérműsorokban, mint például a Terc, viszont az értékrendet alátámasztó tartalmakat sugároznak, bár konkrét családbarát műsoruk nincs. Szerinte az „ellenerőkkel” (abortuszlobbi, genderpropaganda) is foglalkozni kell; akkor is, ha külföldön sokkal elterjedtebbek, mint itthon. A jó PR stratégia több eszközt ötvöz és azt egy irányba csoportosítja – mondta, hozzátéve: hasonlóképpen, a pozitív családkép elültetésében is ilyen PR stratégiát kell alkalmazni, vagyis a különböző csatornákat egy irányba fókuszálni. Erre is jó ez a konferencia – emelte ki, majd így folytatta: egyirányúsítás hiányában viszont ez egy hosszú folyamat, ezért nekik most elsősorban a 15–20-25 évesekkel kell foglalkozniuk. A nyitóbeszédekre hivatkozva elmondta: Magyarországon jó alapok vannak, a fejekben sokkal jobban ott van a pozitív családkép. Megerősítette: küzdelmesek a hétköznapjaik, de együtt erősebb és tartósabb hatást érhetnek el.

A digitális médiáról szóló kerekasztal beszélgetést Azurák Csaba vezette. Emlékeztetett: a mai szülők többsége digitális bevándorló, a gyerekek viszont bennszülöttek, tehát olyan digitális szakadék van közöttük, ami még soha nem volt. A digitális világot a gyerekek lehetőségként és szórakozásként, a felnőttek viszont veszélyként élik meg. Elmondása szerint nagyon hisz a szülői mintakövetésben.

Király Eszter újságíró, az „Én vagyok az apád” bloggere egy háztartásbeli baltához hasonlította az alapkérdést: lehet lehetőség és veszély is, attól függően mire használjuk azt az eszközt, aminek urai és mesterei vagyunk. A digitális médiában hasonló a helyzet: ha olyan tartalmakkal töltjük fel, amivel a fiataloknak érdemes találkozniuk és nem végérvényesen szakítjuk el őket a való élettől, hanem visszavezetjük őket oda, akkor az egy minden korábbinál színesebb és gyorsabb fórum. Elárulta: nincs a fiatalok között ma népszerű Insta-oldala és Youtube-csatornája, blogján hosszú és mély interjúkat készít; mert szerinte nemcsak a lehetőségekről, hanem a valóságról is kell beszélni – vagyis nemcsak arról, hogy ki lehetnél, hanem arról, hogy ki vagy és milyen értékeid vannak. Elmondása szerint a médiának nemcsak mondanivalója, hallgatnivalója is kell, hogy legyen. Ha ez megvan igazi emberi történetek formájában, akkor nincs olyan korosztály, amit ne tudnának elérni. Például: a hitünkről beszélhetünk hitoktatás keretében is, de tehetünk tanúságot is. Feladatának tartja: a család és az élet mellett szóló tudományosan megalapozott eredmények, hiteles tanúságtételekkel, személyes történetekkel kiegészített, folyamatos és fáradhatatlan bemutatását - „nemcsak foggal és körömmel, hanem szívvel és lélekkel”. Mivel nem vlogger, felelőssége nem saját maga bemutatásában, hanem téma- és alanyválasztásban rejlik.

Németh Franciska, a Gyermek SOS weboldal kitalálója szerint a lehető legkésőbb adjunk a gyermek kezébe digitális eszközöket. Büszke arra, hogy kétéves gyermeke nem használ ilyesmit, és szeretné a szakirodalmi ajánlásokat (10-12 éves korhatár alatt ne) is majd betartani. A gyerekügyelet kereső weboldalt 2015 végén indította, amikor elmondása szerint könnyű dolga volt, hiszen ez egy hiányterület volt. Bár tudta, hogy a legegyszerűbb technikai megoldással is sikeres lesz, mert maga a funkció hiányzott, de azt is tudta: ha komolyan vehetővé akarja tenni a weboldalt, akkor megjelenésben a nemzetközi trendeket kell utolérnie, ezért eleve ezzel a piaci megközelítéssel tervezte. Elárulta: amióta kikerült a médianyilvánosság elé, több figyelmet kap, mint szeretné, és ezzel mindaddig nem tudott mit kezdeni, amíg nem tudta becsatornázni az „ügyre”. Ott azóta is aktívan fel tudja használni, weboldalt is létrehozott az ápolók szakmai támogatására, tévéműsorban szerepelt marketingcéllal, stb.

Hamar Noémi és Donát vloggerek, párkapcsolati „youtuberek” szerint az a szülő, aki szeretne kapcsolódni gyerekei korosztályájához, mindenképpen lehetőségként kell, hogy tekintsen a digitális világra. A korlátozással egyetértenek, mert arra az élet minden területén szükség van, de szerintük el kell engedni a fiatalok kezét és elfogadni, hogy ők a digitális médiában élnek. Donát Pál Ferit idézte: ha a gyermek kezébe telefont adunk az első három évben, kötődési zavarai lesznek. (Figyelmeztetett: Steve Jobs sem adott gyerekei kezébe gépet.) Ha a gyerek naponta 1-2 órát azt nézi, érzelmeit nem fogja felismerni, kimutatni és kezelni. Ami a vlogot illeti, szerinte az első öt másodpercben eldől, hogy egy néző marad vagy sem. Nincs idő „művészkedésre”, ezért videóik öt percnél nem hosszabbak, azt még végignézik. Az átlag magyar „youtubernek” ötmilliós nézettsége van havonta, amivel egyetlen tévé nem tud versenyezni, ráadásul közben milliókat keres, a szponzorok révén. Noémi szerint sikerük kulcsa a hitelesség, a tudás és a természetesség – nemcsak komolyan veszik a témát (házasságot, gyermekvállalást, hitéletet), hanem közben élvezik is. Donát elismerte: az ismertség „piszok bódító” tud lenni, ezért az influencer-élet része az is, hogy dolgoznak magukon, azaz folyamatosan figyelik, hogy rájuk milyen hatással van a digitális tér. Hitelességemet akkor vesztem el, amikor naponta nézem a napi kattintásokat; ezért néha „tiszta hónapokat” tartunk, amikor lejövünk a netről – magyarázta.

Hodász András, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye vlogger papja szerint a digitális világgal két alapvető nehézség van: az ő korosztálya csak bevándorló, a gyerekek zsebében viszont ott a telefon. Az a bizonyos „balta” tehát nem a fészerben van, hanem kézzelfogható távolságban. A szülőknek ezért két nagy feladata van: az egyik az, hogy nem maradhatnak ki ebből a világból, jelen kell lenniük, meg kell érteniük, a másik pedig a korlátozás. Egyetért azokkal, akik bizonyos életkor alatt semmiképp nem adnának a gyermekük kezébe kütyüt, mert rettentően addiktív, akár a nikotin vagy a kábítószer. Szerinte a függőség nagyobb probléma, mint a telefon hiánya miatti esetleges lemaradás, kiközösítés veszélye – ami szerinte túl van értékelve, pedig sokkal jobban kezelhető, mint a függőség. Kifejtette: a digitális média is úgy működik, mint általában a piac: ha hiánycikket kínálsz és/vagy valamiben nagyon jó vagy, akkor el fog(sz) terjedni. Az ő terméke az emberarcú egyház. Önmagát adja, célközönsége a kamasz fiatalok, ezért nyitott Insta-oldalt és Youtube-csatornát, s nem Facebook oldalt. Úgy látja a médiafogyasztás hasonló a gyermek elengedéséhez: előtte meg kell tanítani neki, hogy tudjon különbséget tenni igaz és hamis, olcsó és minőségi tartalom között, és el kell magyarázni neki azt is, mi a család és miért fontos, mert akkor később tudni fogja, miért kell azt védeni. Végül felhívta a figyelmet a humor, mint technika fontosságára: azzal is be lehet vonzani az embereket, de pengeélen táncolás: mindig tudni kell, mivel nem lépjük át a határt. Megerősítette: folyamatos önreflekxióra állandó szükség van, és ha érzi: kezd elszállni, visszavesz, néha ő is tart tiszta napokat.

Antal-Ferencz Ildikó