Kötelékek - Családkutatás a külhoni magyarok körében
Kötelékek - Családkutatás a külhoni magyarok körében címmel megjelent a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS), az Ifjúságkutató Intézet és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet közös kutatása, amelyben a külhoni magyarság és a diaszpórában élő magyarok párválasztási szokásait, gyermekvállalással, valamint családalapítással kapcsolatos attitűdjeit, a kárpátaljai magyarok esetében pedig a szétszakított családok helyzetét járták körül.
A külhoni magyarok körében végzett családkutatás eredményei szerint 2023-ban a határon túli 18-49 éves magyarok közül a legtöbben házasságban éltek. A kutatásban résztvevők közül a házasok aránya Erdélyben a legmagasabb (51,7%), a vajdasági magyarok közel fele, a felvidékiek közül pedig tízből négyen házasok. A nem házas párkapcsolatokban élők közül mindhárom régióban tízből legalább hatan azt tervezik, hogy összeházasodnak, közülük is legnagyobb arányban a vajdaságiak azok, akik jelenlegi párjukkal házasságot kötnének. Az ideálisnak tartott életkor a házasságkötéshez mind a három régióban a húszas évek második felére tehető: a nők esetében átlagosan 24,9–25,9 évet, a férfiaknál 27,4–28,4 évet adtak meg. Hasonlóan gondolkodnak a családalapítási életkorral kapcsolatban is: míg a nőknél a 25–26 éves, a férfiaknál a 28 éves kort tartják erre a legmegfelelőbbnek. A megkérdezettek átlagosan 2,21 gyermeket tartanak ideálisnak egy családban, míg a vágyott gyermekszám 2,12 fő. Az anyaországi magyarokhoz hasonlóan mind a három régióra jellemző, hogy a házasok és a vallásos párok több gyermekre vágynak, mint az élettársi kapcsolatban élők és a nem vallásosak. Kiderült az is, hogy a határon túli családoknak járó juttatások (anyasági támogatás, Babakötvény) ismertsége és igénybevétele Erdélyben és a Vajdaságban a legmagasabb, a családtámogatások közül pedig az oktatás-nevelési támogatás a legismertebb és a legnépszerűbb.
A diaszpórában élő válaszadók bő kétharmada házasságban, gyakorta vegyes házasságban él. A válaszadók kevesebb mint 58 százaléka beszél magyar nyelven a párjával, ellenben a gyermekekkel majd négyötöde magyarul beszél. A kutatásban részt vevők majd 80 százalékának van saját (vér szerinti, nevelt, örökbe fogadott) gyermeke, ugyanakkor alig több mint 13 százalék azoknak az aránya, akik az elkövetkezendő öt évben gyermeket terveznek.
A kárpátaljai magyarság ma különös, társadalmi- politikai viszonyait tekintve a többi külhoni régiótól jelentősen eltérő helyzetben éli mindennapjait. A háború következtében az otthon tartózkodók száma immár 100 000 fő körüli létszámra csökkent. Jelen kutatásban összesen 16 kárpátaljai család története ismerhető meg, amelyből kilenc család a háború miatt szétszakítottságban éli mindennapjait, míg hét család Kárpátalján maradva próbálja megtalálni a boldogulás lehetőségeit. Rajtuk keresztül a szülőföldtől távol levő férfiak, a családfő szerepét ellátni kényszerülő nők, és az apa nélkül maradt gyermekek viszontagságos mindennapjaiba kapunk betekintést.
A 2018-as hasonló kutatáshoz képest az látszik, hogy a Vajdaságban a tradicionálisabb családtervezési felfogás felé történt elmozdulás, ott gondolkodnak átlagosan a legmagasabb gyermekszámban és a házasságkötés idejét is előbbre teszik. Erdélyben továbbra is a hagyományosabb családpárti attitűd érvényesül, miközben a Felvidéken a leggyakoribb a házasságon kívüli együttélés és a gyermektelenség. Ennek ellenére összességében megállapítható, hogy a magyarokra határokon innen és túl is a családközpontú hozzáállás a jellemző, a legtöbb magyar házasságban szeretne élni és gyermeket akar nevelni.
A Kötelékek - Családkutatás a külhoni magyarok körében kiadvány itt érhető el
