Búcsúzunk
Fájó szívvel búcsúzunk Dr. Török Péter kollégánktól, habilitált egyetemi docenstől, aki életének 63. évében, 2022. február 11-én, a betegek világnapján türelemmel viselt súlyos betegség után megtért teremtőjéhez.
Török Péter a Torontói Egyetemen szerezte meg doktori fokozatát vallásszociológiából: társadalomtörténeti megközelítésű disszertációjában a magyar állam és az egyház kapcsolatát vizsgálta. Torontói évei alatt kezdte meg kutatói és oktatói életpályáját, és itt látott hozzá nemzetközi kapcsolatainak kiépítéséhez. A tudományos élet következő grádicsára már idehaza lépett, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen habilitált. Habilitációs dolgozatában az új vallási mozgalmak szociológiai jellemzőit és hazai helyzetét tárta fel.
Az oktatói és kutatói pálya a hazai tradícióknak megfelelően legtöbb esetben egymással párhuzamosan fut, azonban nem mindenkinek adatnak olyan tálentumok, amelyekkel mindkét színtéren kiválóan képes teljesíteni. Pétert tudása, képességei, tapasztalatai, és nem utolsó sorban magával ragadó személyisége az oktatásban és a kutatásban is elismert szakemberré emelte. Fáradhatatlanul kutatott, eredményeit rendszeresen disszeminálta publikációkban, valamint hazai és nemzetközi konferenciákon. Különböző tudományos szervezetek tagjaként vett részt a tudományos élet szervezésében. Tudományos munkásságát több hazai és nemzetközi szakmai díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
Szűkebb kutatási területe, a vallásszociológia mellett mindvégig kitartott, de behatóan foglalkozott szociális, mentálhigiénés és roma kérdésekkel. A családdal kapcsolatos témamegközelítések érdeklődése középpontjában álltak. A családpolitikához való kötődése a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) kutatói állásában teljesedett ki. A KINCS Társadalmi Csoportok Kutatóközpont munkatársaként leginkább a roma családok ügyeivel, a roma szakkollégiumok munkásságával, a felzárkózó településeken élők szociológiai vizsgálatával foglalkozott.
A Kopp Mária Intézetben nemcsak kiváló kutatói kvalitásait, sokoldalú tapasztalatait, széles látókörét ismerhettük, hanem hiteles, segítőkész személyiségét egyaránt. Péterhez bárki, bármikor fordulhatott tanácsért, segítségért. Biztató mosolya, embersége, kiegyensúlyozottsága, derűje olyan szövétnek volt, amelyet soha nem rejtett véka alá. A könyvekben, tanulmányokban hátrahagyott szellemi hagyatéka mellett őrizni fogjuk azt a személyes hitéből fakadó reménységet, amely soha nem hagyta cserben.
A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért szeretett munkatársát saját halottjának tekinti. Fájó szívvel búcsúzunk Pétertől. Nyugodjék békében!
