Apakulcs – Hogyan kapcsolódjunk a gyermekünkhöz?
A legutóbbi KINCS Esten Süveges Gergő Apakulcs című könyvéről és az apaságról beszélgetett a szerző és Krúdy Tamás újságíró. Apának lenni, gyermekünkhöz kapcsolódni, minták és saját szabályok az apaságban – ilyen, és ehhez hasonló témákról volt szó a négygyermekes televíziós műsorvezető (a könyv szerzője), és a hatgyermekes újságíró között. Az est moderátora Dudás Ádám volt.
Fűrész Tünde, a KINCS elnökének köszöntője után első kérdésként a nagycsaládos lét mindennapjai kerültek szóba. A két vendég egyöntetűen alátámasztotta, hogy egy nagycsaládban állandóan történik valami, megoldandó problémák merülnek fel. Süveges Gergő megemlítette a közös idő megteremtésének a kérdését. A feleségével és a barátaival rendszeres az együtt töltött idő, viszont a gyermekeire eddig nem szánt külön-külön ilyen időt. Nemrégiben született meg a gondolata, hogy - a gyermekei regnumos (Regnum Marianum katolikus közösség) barátai körében jól bevált szokás szerint - másfélórás találkozóra hívja majd el a gyermekeit is – bevallotta, kicsit szégyelli magát, hogy eddig ez nem jutott eszébe.
Arra a kérdésre, hogy mi volt a motiváció abban, hogy a két vendég az apaság kérdésével foglalkozzon, Süveges Gergő elmondta, hogy a Képmás magazinba ír már régóta ebben a témában. A 2000-res évek elején az újság főszerkesztője indította el benne ezt a gondolatsort. Úgy látta, hogy ebben az időszakban még nem volt divatos az apaságról beszélni, így indult el ebbe az irányába.
Krúdy Tamás egy mély, megrázó életeseményét osztott meg a nézőközönséggel. Halva született, sikerrel újraélesztett gyermekük drámai szüléstörténetét írta meg az Elle Magazinban, melynek néhány éve már főszerkesztője volt. Egyféle gyógyulási folyamatnak szánta. Elemi erejű volt a válasz: rengeteg visszajelzést kapott, nagyon sokan írtak neki. Ekkor döbbent rá, mekkora ereje van az újságírásnak, és erre a témára mekkora fogadókészség van. Így talált rá az apaságra, a családra, mint témára.
Dudás Ádám arról érdeklődött, hogy a két vendégének volt-e külső mintája, amely segítette, hogy még jobb apák legyenek.
Süveges Gergő véleménye szerint hozunk mintát, így van már egy apaképünk, emellett látunk sok mindent magunk körül, végül a döntést magunk hozzuk meg, hogy mit használunk belőle. Krúdy Tamás elmondta, hogy folyamatos lelkiismeret-furdalása van, hogy egy-egy gyermekének nem tudja megadni azt a figyelmet, amire szükségük lenne. Így ebben a kérdésben mindig örömmel veszi a tanácsot, ötletet, és boldogan alkalmazza azokat.
A könyv szerzője szerint nagyon sokféleképp lehet apának lenni. Szerkesztésekor igyekezett olyan meglátásokat, tanácsokat összegyűjteni, ami az épp aktuális élethelyzetre alkalmazható lehet egy apának. A történteteket egyféle modellként, alapelvként használta fel a könyvében. Az apákkal való beszélgetésekből próbálta az alapvető elveket meghatározni, ezért lett Apakulcs a címe. Három alapvető „kulcsot” említ, amelyekről úgy látja, hogy bármilyen helyzetben lévő apának segíthet. Fő fogalma a kapcsolódás. Ismerd, szeresd, támogasd - ezek a könyvben leírt kulcsok segítenek a kapcsolódáshoz. Ha nincs kapcsolódás, nincs nevelés, értékátadás sem. Süveges Gergő úgy látja, ezeket minden apa használja, bennük van, de nem biztos, hogy tudnak róla. Viszont, ha használni kezdik őket, az minőségi ugrást jelent az apa-gyerek viszonyban.
Krúdy Tamás azt mondta, hogy ha egy apa kapcsolódni akar a gyermekéhez, meg kell ismernie őt, sok esetben az apa sajnos egyáltalán nem ismeri a gyermekét.
Milyen kihívásokkal kell megküzdenie egy 21. századi apának? – tette fel a kérdést Dudás Ádám.
Süveges Gergő úgy gondolja, ugyanaz a vágyunk, mint az előző század emberének: családban élni, kapcsolatban lenni egymással. Ha nem vagyunk kapcsolatban, elszigetelődünk, magányosak leszünk, meghalunk.
Krúdy Tamás is alátámasztotta: ugyanazok a vágyaink, mint a régi embereknek. Ezek nélkül szomorú, magányos emberek lennénk. De számos példa van, amikor az apa viszi el ezt a lehetőséget más irányba: utalt arra, hogy az apa munka után játszik a számítógépen, a fia pedig nézi – ez nem kapcsolat.
„Sok édesapával találkoztatok. Mely élethelyzetben kerestek meg benneteket? Mikor kérnek tanácsot tőletek?” – tette fel a kérdést Dudás Ádám.
Süveges Gergő azt mondta, vannak krízispontok az ember életében, és ezekről tudjuk, hogy léteznek, de nem veszünk róluk tudomást, pedig ezek a fordulópontok egyszer eljönnek az életünkben. Erre a normatív krízisre fel tudunk készülni, de amikor benne vagyunk egy ilyen szakaszban, úgy gondoljuk, ez az állapot örökre így marad.
Szó esett az egyszülős családokról, az egyedülálló édesapákról is. Süveges Gergő azt üzente nekik, hogy nincsenek elvárások velük szemben, nincs rájuk nehezedő külső nyomás. Krúdy hozzátette, hogy nagyon szomorú ez, mert egy apának is szüksége lenne arra, hogy megossza az örömét, bánatát és nincs kivel.
Egyfajta összegző kérdésként Dudás Ádám megkérdezte: „Jó apák vagyunk-e?”
Süveges Gergő így összegezte a gondolatait: ha felmerül a kérdés, hogy jó apák vagyunk-e, akkor már jó úton vagyunk efelé. Szerinte a cél az, hogy ma jobbak legyünk egy kicsivel, mint tegnap voltunk.
Utolsó kérdésként elhangzott: „Megállapíthatjuk, hogy van apakulcs?” Erre egyöntetű válasz érkezett: „Igen, van!”
